2018. május 23.

Pernahajder 59.

Előzmény: Pernahajder 58. - Bútorozott szoba sürgős esetekre


Pernahajder
V.

59. fejezet
Öt perc járásra




Pernahajder ment elől, arrafelé tartott, árkon-bokron át, amerre a lányok mutattak. Az utat nem ismerte ugyan, de éhség és szomjúság gyötörte, ezért igyekezett, miközben nem akarta, hogy amazok néhány lépésnél jobban lemaradjanak, hiszen kíváncsian hallgatta a csivitelésüket.
– Együtt kavartok? – kérdezte meg Réka végre direktben, amire addig csak célozgatott, bizonyára hitetlenkedve bökve a férfi háta felé.
– Á, dehogyis! – nevetett Adél.
– Pedig úgy tűnik... Nekem elárulhatod, ismerhetsz, minden titkot megtartok...
– Akkor sem.
– Nekem is akadnak apakomplexusos pillanataim – próbálkozott az új lány rendíthetetlenül –, sőt az ember kíváncsinak született...
Pernahajder ezt örömmel hallotta, mert egyszer sem fordult még elő, hogy valamelyik, általa patronált csaj húzódozzon, ha ő is ki akarja próbálni, de mennyivel jobb, ha Réka önként jelentkezik.
– Jól van, persze dugtunk egy párszor, de csak baráti alapon – ismerte el Adél.
– Azért szálltatok le, vagy nosztalgiázni akartál?
– Mért is? Dugni a vonaton is lehetett volna, de... nem mindig van rá igény... Hanem rájöttem, hogy úgysincs különösebb célunk, kicsit leszállhatunk. Csak valahogy láthatatlanná válva kellene, ha nem nőttem volna ki a mesékből.
– Gondolod, hogy nem örülnének neked a régi barátok?
– Annak, hogy mivel foglalkozom? Hát nem tudom...
– Mert mivel? – csodálkozott Réka.
Adél visszafogta a hangerőt:
– Kurválkodom...
– Gondoltam, pedig nincs rád írva, és én sem tudtam ám! Sokan dugnak?
– Napi 24 órában lehetne pörögni, jelentkező akad bőven.
– Ugyanazok? Vagy mindig újabbakkal dugsz?
– Is-is. Sok a visszatérő, már ha hosszabb ideig tartózkodom egyhelyben, és mindig jönnek újak is.
– Sok álló faszt... láthattál már.
– Még ha csak láttam volna! Nincs okom panaszra. Kicsit túl sokat is.
– És jó? Úgy értem: Jó, hogy annyit dugsz, amennyit csak akarsz?
Adél hangosan vette a levegőt, mintha oktondi kisgyereknek magyarázna:
– Nem mindig jó ám, ne képzeld! Inkább maradjunk abban, hogy ritkán jó. Amúgy te is annyiszor dugatod meg magad, ahányszor akarod...
– De hol? És mikor? Nincs hely, nincs alkalom.
– Ha nagyon akarnád, találnál rá lehetőséget, például miből tart kisétálni ide? Vagy kocsiban? Vagy simán a ház mögött? Vagy sűrűbben mennél Miska bácsihoz.
– Ja, az öreg szeretné! Azt mondta, hogy túl sok faszt leszoptam már nála, most ő következik. Be is akar jönni, megnézni, már annyira nem bír magával.
– De miért nem engeded, hogy lássa? Kiverné magának, mire végzel, és megnyugodna.
Pernahajder, két lépéssel előttük, kárörvendően vigyorgott az ismeretlen Miska bácsin.
– Lehet, hogy az következik...
– Amúgy, azt hittem, rá célzol az apakomplexussal...
Ekkor értek a bolt közelébe.
Pernahajder megállt, tisztes távolban várakozva hagyta, hogy Adél menjen be szendvicsért, és persze fizesse is ki. Ő csak szorongatta a kopott utazótáska feslett fülét, és figyelte a gondolatait elnyomó, belülről jövő, hangos korgást.
A lányok vígan pörgették a levegőben a félbevágott zsemléket, bennük 2-2 szelet szalámit, csak Adélnek húzódott félre egy pillanatig a szája, amikor a bolti eladóra megjegyezte:
– Nem nagyon akart megismerni.
Réka csak megvonta a vállát.
– Ott a kocsma – mutatta Pernahajdernek.
– Láttam közben. Most merre megyünk?
– 5 perc séta arrafelé!
Ezúttal a férfi kullogott hátul, magába tömte a szendvicseket, és szándékosan lemaradozott, nem akarta hallani a céltalan fecsegést. Szórakozottan bámulta a lányok ringó fenekét, az ismerőst és az ismeretlent. Adél kitárulkozó – kis túlzással káposztalevélként lapozható – puncija, amint megtelik vérrel, húsevő növényre emlékeztető, "torkos kis darab", Pernahajder bármikor el tudta képzelni. Rékának mindenből bővebben jutott, ezért bizonyára eleve duzzadtabb és zártabb, amit a lábai között tart, a lépéseiből is láthatja, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik. Márpedig Pernahajder csak ritkán tévedett, és még a délután folyamán be is tervezett egy próbát az új lánnyal.

Miska bácsi a tanyája előtt, a gangról a napra húzott széken ücsörgött, néha lehajolt, feltört egy-egy tavalyi diót, és komótosan eszegette. Hitt a dió agy- és potenciál-karbantartó erejében. Hunyorogva leste a növekvő jövevényeket, és megnyugodott, hogy egyet ismer közülük, egy pedig ismerősnek tűnik.
– Mit akar ez a leroggyant koma két ilyen csajjal? Még gyalog sem bírja a tempót tartani, hát még az ágyban...  – somolygott magában. – No, majd mindjárt kiderül! – Biztos volt benne, hogy azok hárman együtt szeretnének szexelni. – Hm, amint felszabadul a szoba.

Folytatás:
Pernahajder 60. - Előjáték a tanya udvarán

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

2018. május 22.

2018. május 20.

Leárazás 2.

Előzmény: Leárazás 1.

Szőkeségek
Amikor a szőke lányok beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Leárazás
2.



A barna lány megkotorta a táskája alját, előhalászott egy sovány, 2 darabból álló kulcscsomót, és egészen a néhány saroknyira lévő lakásig a markában szorongatta.
– Izgul, mint akit kefélni visznek – hajolt a férfi füléhez a szőkeség.
Az ajtón idegen hangzású férfinév díszelgett, amit első nekifutásra lehetetlen kimondani, szerencsére a keresztnév hagyományos: Sándor.
A lakásban a lányok hamar megejtették a bemutatkozást, mintha ezzel biztosítanák a látszatot: Mégsem egy teljesen idegent hoztak fel magukkal.
– Anita – nyújtotta a kezét a szőke.
– Noémi – tétovázott a barna –, de nem áruld el senkinek! Zsolti ki is nyírna, ha megtudná!
– Nem Sándor? – csodálkozott a férfi.
– Ja, ez nem Zsolti lakása, csak egy haveré, ide járunk... néha.
– Kefélni – kacagott Anita. – Téged pedig hogy is hívnak?
– Bocs, Ernő.
– Bocs, mint kismackó? – kacagott Noémi.
– Ernő, bocs nélkül.
– Baj, ha mostantól Bocsnak szólítalak?... Na, kedves Bocs, helyezd magad kényelembe, mindjárt jövünk! – Egy pillanatig olyan szorosan simult Ernőhöz, hogy a férfi önkéntelenül megragadta a fenekét, és még jobban magához húzta. – Le is vetkőzhetsz, hogy ne pazaroljuk a drága időt.
Ezzel a két lány eltűnt a fürdőszobában, csak a viháncolásuk hallatszott.
A helyiség berendezése praktikus és célirányos volt – akárki is az a Sándor, nem foglalkozott a részletekkel –, főleg a franciaágy méretei vívták ki Ernő elismerését, és az ablakkal szemközti fal teljes felületét elfoglaló csupa-tükörszekrény még meg is duplázta a látványt. A mennyezet szegélyén körbefutó fénycsövek túlzásnak tűnhettek, és felkapcsolásuk kórházi műtőre emlékeztető fényárba borítaná a szobát, ám a helyiség berendezésének megálmodója bizonyára ragaszkodott ahhoz, hogy mindent tisztán lásson, ami a 4-5 főnek is megfelelő ágyon történik.
Az ablakon besütött a nap, de a dupla üveg nem engedte át a kinti zajokat.
A férfi úgy helyezkedett el, hogy a visszatérő lányokat majd egyszerre két szögből is megcsodálhassa, igaziból és a tükörből. "Hol vannak már?"
 Anita, Noémi, Anita, Noémi – memorizálta vadonatúj ismerősei neveit.
Kopogtatás.
– Szia, Bocs! Bejöhetünk? – kérdezte nevetéstől pukkadozva a barna lány, Noémi az ajtó mögül.
Az arasznyira nyíló ajtón először egy láb kandikált be, ameddig látszott, csak egy cipő volt rajta. Utána egy kecses mozdulatokat végző, hullámzó kar következett, jelezve, hogy a lány felülről is levetkőzött. Pár másodpercnyi készülődést követően újabb cipős láb és újabb kar jelent meg, valamivel alacsonyabban.
A műsor itt még nem ért véget. Egy felfelé tartott, kunyeráló tenyér folytatta a produkciót, s ha az egy főből álló közönség ebből még nem fogná fel, hogy mi a teendője, Noémi hangja magyarázatul szolgált:
 Kérjük a gázsit!
A férfi vidáman ugrott fel, és a korábban a blokkokon látott összeget felfelé kerekítve, zsebéből 3 bankjegyet halászott elő. Egy pillanatig tétovázott, mert murisnak tartotta volna, ha pénz helyett a farkát helyezi a türelmesen várakozó tenyérbe, aztán mégis a pénzt adta át.
Cserében –  akár a vidámparkban, ha megváltottuk a belépőjegyet – feltárult az ajtó. A két lány egymás mellett állt, meztelen hátukat fordítva a szoba felé, és az új cipőkön kívül csak apró tangát viseltek. Ernő az effajta bugyikról gondolta eddig, hogy a nők csak akkor hordják, ha tudják, hogy aznap lesz kinek megmutatni. Elmélete szerint Anita és Noémi már reggel tudhatták, hogy be fognak pasizni, vagy folyamatosan készen állnak egy kis hirtelen jövő szexre.
Egyből megállapította, hogy Anita ugyan egy fejjel alacsonyabb Noéminél, de ugyanolyan formás, és a két popsi egyenként is főnyeremény lenne bármely pasas számára.
A cipők nem kerültek a látószögébe.
Egyszerre fordultak meg, kezükkel ingerlően takargatva a ciciket, miközben sikeresen kikandikált mind a 4 bimbó az ujjak közül.
 Miért nem vetkőztél még le? – húzta össze a szemöldökét Anita.
 Vártam, hogy mennyire komoly... – nézett fel Ernő, és kezét sürgősen a nadrágjába törölve, még mindig érezte, hogy izzad a tenyere. Hívogatóan nyúlt az alacsonyabb csaj feneke felé.
Anita készségesen közelebb lépett, nem takargatta már a melleit, hanem váratlanul hanyatt döntötte a férfit, és sebtében lekapta róla a nadrágot.
Ernő nyöszörgősen felsóhajtott, ahogy a szőke lány duzzadt ajkai körülfogták a falloszát. Oldalt fordítva és megemelve a fejét, látta, hogy Noémi őket nézve várakozik.
 Gyere! – nyögte a barna lánynak, aki teljesítette a kérést, és a közelébe ült. –  Add a cicid! –  Miután a lánymellek többször végigsimították az arcát, és szájával sikerült el-elkapni a bimbókat is, újabb ötlete támadt: – Add a puncid!
 Hogy szeretnéd, Bocsikám? –  Noémi kilépett a bugyijából, és négykézlábra ereszkedve a széles ágyon, a férfi kezéhez tolatott.
Ernő kinyújtotta és mozgatta a nyelvét: –  Ide! –  Így hangzott: "üe".
A lány hosszas helyezkedéssel megtalálta azt a pontot, hogy elérhető is legyen, mégse üljön rá a férfi arcára.
 Ritka egy pasi vagy, aki szeret nyalni... hm, és milyen finoman!
Ernőnek eszébe villant a sokszor hallott törvényszerűség: "Ha 1 csajjal x percig bírod, akkor 2 csajjal összesen csak a feléig, x/2 percig." Ezen a téren saját tapasztalattal nem rendelkezett ugyan, de a megszokott és az idegen csajokkal kapcsolatos időtartam hasonló eredményeket mutatott: Míg a sokadik dugás fél órán át is tarthat, egy új lányt minden igyekezete ellenére is elintéz 1-2 perc alatt. "Észnél kell lenni!' – figyelmeztette magát. Lenyúlt a falloszához, és elhúzta onnan Anita kezét.
Állától a szeme alatti karikákig úszott Noémi csúszós nedvességében, és elképzelte, ahogy a másik csaj pedig az ő előnedveitől fénylik. Egy-egy határozott mozdulattal megpróbálta leállítani a lányokat.
Anita, félreértve a kapálózást, újra használta a kezét is, Noémi pedig a jelzések nyomán kissé fentebb húzódott, hogy Ernő nyelve benyomulhasson a barlangjába, ha azt szeretné. A férfi a fékezhetetlen manőverektől eljutott a legvégső határig, s ha a lányokat határozottan, teljes erőből el nem távolítja, akkor menthetetlenül befejeződik az akció.
 Mit szeretnél? – csodálkozott Anita, készen állva arra, hogy meglovagolja a meredező falloszt, mielőtt Noémi beelőzné.
 Kicsit élvezni még... – sóhajtotta Ernő.
 Mert? Nem volt jó? – kerekedtek ki a jégkék szemek.
 Nem azt mondtam, hanem még nem akarok elélvezni.
Ezt megértették. A pasik mások, nem képesek úgy újrakezdeni, mintha semmi sem történt volna. Ezért is magasan jobb a fordított felállás, amikor csajokból van kevesebb...
 Szopjalak lassabban?
 Gyertek ide egymás mellé – mutatta a férfi, hogy hol kellene négykézláb sorakozni – ,és váltakozva duglak benneteket!
 Oké, Kismedvém, hozok gumit!
Ernő következett csodálkozni, amikor Noémi egy egész maréknyi, legalább 10 tasak óvszert szórt a franciaágyra, elérhető közelségbe.
 Sajnos ennyire nem lesz szükség, csak ha 1 egész héten át dugunk – jegyezte meg ironikusan, miközben örült, hogy ez a kis intermezzo szerencsésen kibillentette a vég-közeli állapotból. Fallosza ugyan továbbra keményen állt, de már nem azon a követelőzős, lövésre kész szinten, mint amikor leparancsolta magáról a két lányt. Újabb meglepetés érte, mert Anita is, Noémi is kibontott egy-egy tasakot a fogaival. –  Sajnos egyszerre csak egy lyukat tudok tömni...
 Pontosan azért kell 2 gumi, mert ha 2 farkad lenne, az egyikkel csak engem kefélnél, a másikkal csak Anit, akkor nem kéne közben kotont cserélni.
Ernő azt hitte, valami viccet hall, és önfeledten nevetett. De amikor mindkét lány bekészítette a lába közé a kibontott, személyre szóló óvszert, kénytelen-kelletlen komolyan vette a dolgot. Először elkomorodott – „Mi szükség van erre?" – aztán Anita mögé térdelt, és fanyalogva felhúzta az egyik gumit. Elvigyorodott. –  "A másikat meg az ujjamra?" –  Csak úgy siklott a helyére a farka, és nemcsak a csúszós óvszernek köszönhetően, hanem a lány puncija csucsogott a nedvességben.
Mutatóujjával közben Noémibe hatolt. Csalódottságot érzett, hiányolta a szex közben megszokott izgalmi fokozatot, az extázist. Normális esetben ilyenkor nincs észnél, s a vére egyetlen pontban összpontosul, most meg gépiesen húzogatja ki-be a falloszát, és közben mindenféle gondolatok kergetik egymást.
Egy idő múlva gumit és lányt cserélt, majd amikor Anita rezegtetni kezdte a fenekét, újabb gumicserével visszatért hozzá.
A sokadik váltás után találta meg a módszer óriási előnyét, akkor sem magától, hanem a felváltva nyöszörgő lányok vezették rá: Minden gumi le- és felhúzás egy kis pihenőt jelent, majd újrakezdést. Így a végtelenségig lehet bírni!
Improvizálni kezdett, lassabban, gyorsabban, kitámasztott lábbal kissé felülről, vagy éppen ölébe húzva a lányt, máskor meghagyva nekik a mozgás lehetőségét… változatos formákat talált ki, ami csak elképzelhető ebben a pózban. És két lány! Képtelen volt letörölni az arcáról az elégedettséget, hiszen sokszor álmodozott már hármas felállásról.
Csak ő hallotta meg, hogy valaki jár-kel a lakásban, de egy másodpercig sem törődött vele. Ha a lakás tulajdonosa – az a bizonyos Sándor –, akkor az már megszokhatta, hogy Noémi feljár dugni. „Mindegy!” Kár lett volna abbahagyni, amikor egyre inkább belejött, és a csajok már folyamatosan nyögtek és nyöszörögtek, talán már többször el is élveztek.
A gumi rendszeresen ki-, be- és visszafordult, követhetetlenné vált, hogy melyik a belseje és külseje, kitágult, sőt előfordult, hogy összecserélődött, és Ernő ugyanazt vette fel – két ujjal széthúzva – Anitához, amit épp’ csak lerángatott Noémi után. A lányok összeszorították a szemüket, viháncoltak, popsijukat mozgatták, nyöszörögtek és sikítoztak, egyre közelebb kerültek egymáshoz, és teljes összhangban lekönyököltek.
Ernő annyira kimerült már, mint egy favágó a nap végére, de nem akarta még befejezni. Ki kell élvezni az első ilyen élményt, mert ki tudja, mikor ismételheti meg.
Hol Anita, hol Noémi járatát érzékelte szűkebbnek, s akár észrevétlenül felcserélődtek volna.
Teljesen váratlanul érte a spriccelés, és az éppen előtte lévő szőke lány is csak a hirtelenjött ütemtévesztésből következtetett rá.
– Végeztél? – érdeklődött Anita hátranézve.
A férfi csak bólintott, lekapta és félredobta a gumit, majd a farkát a változatlanul kínálkozó popsikhoz törölgette. Aztán lehátrált az ágyról – bár legszívesebben elterült volna rajta -, és diadalittasan bámulta a meztelen lányokat.
Ajtót-ablakot nyitottak szellőztetni, és a két lány barátságosan üdvözölte a felszabaduló szobára ott várakozó, az időt cumizással elütő mosolygós csajt és a fiút. Ismerhették egymást, mert senkit sem zavart a másik pucérsága.
– Új cipők? – kérdezte az újonnan érkezett lány, akiről – fáradtság ide vagy oda – a férfinek a mell-szex jutott eszébe.
– Most kaptuk – felelte Anita.
– Most dolgoztuk le – nevetett Noémi.
– Úgy hallottam, nem volt olyan rossz – nézett a mosolygós csaj Ernőre –, én is megdolgoznék így egy cipőért.

Szőkeségek 2. évad