2017. július 28.

Mutasd - megmondom! 42.


Nyitott vagy, sok barátod van, akik szeretik egyenes, szókimondó egyéniségedet.
Szereted a dallamos, régi zenéket, a természetet és a gyümölcsfagyit. Neked a lányok és a fiúk egyaránt bejönnek, de igazán a bulikban érzed jól magad.

Ajánló:
Kemping a patakparton 1 - 3.
Kollégák

2017. július 27.

Igaz mesék 6. (2.)

Igaz mesék és nem leányálmok
- erotikus mesék-
3. évad

Hatodik mese
2. epizód





Dénes semennyiért sem árulta volna el – pedig másnap délig képtelen volt feldolgozni a traumát –, hogy látta a nővérét egy ismeretlen srác ölében vonaglani. Egyetlen szóval sem célzott rá.
Paulina kevésbé volt szemérmes, egyenesen rákérdezett:
– Szexeltél valakivel?
– Mit jelent nálad a szexelés?
– Ne tereld el! Csak emlékszel tán rá, hogy benyomtad-e valamelyik csajba a farkad?
– Úgy nem...
A lány mintha megnyugodott volna, hogy azért mégis történt valami, magától értetődően bólintott:
– Értem. Szopás...
Dénesnek a nyelve hegyéről kellett visszatartania a megjegyzést: "Neked nem csak…" Hiszen az éjjel az udvaron a szeme sarkából azért jól látta Paulinát a srác ölében süllyedni, emelkedni és körözni. – "A bugyit levetette, vagy csak félrehúzta?" – Igyekezett közömbös hangon megszólalni:
– Neked volt szex?
– Nagydolog nem... Eljössz máskor is?
– Ha elhívsz.
– Ez nem tőlem függ. Ha jól érezted magad, akkor gyere! Egy szopásra mindig találsz vállalkozót, de ha kicsit nyomulsz, szexelni is lehet. Beleülteted az öledbe, és hadd csúszkáljon a lécen!
– De tudod!
– Na, ja, láttam már ilyet.
„Vagy ha nem is láttad a sötétben – gondolta Dénes –, legalább érezted magadban!” – Kíváncsi lett volna, hogy a húga mit tart „nagydolognak”, ha a „lécen csúszkálást” nem, de ne szólt semmit.
– Kirándulni lenne-e kedved?
– Pontosabban?
– Elmennénk a hegyekbe egy-két napra.
– Mi ketten?
– Haverokkal.
– Apu téged nem fog elengedni.
– De veled igen! Mert te vigyázol a szüzességemre.
– Nem akarok vigyázni!
– Ne is csinálj olyan hülyeséget!
– Aha, tehát ezért kellek. Kik lennének azok a haverok?
Paulina várt egy kicsit, mintha most találná ki, s mintha nem beszélte volna meg már az éjszaka forgatagában az érintettekkel:
– Nem hinném, hogy ismered őket... Egy aranyos, attraktív csajszi...
Dénes hitetlenkedve közbevágott:
– Te csajokkal akarsz kirándulni? – A "haverok" válasz óta meg volt győződve arról, hogy a húga azért akar kiszabadulni itthonról, hogy gond nélkül szexelhessen egy – esetleg több? – pasival. Ebbe a képbe sehogy sem illett bele egyetlen ismeretlen, "attraktív csajszi" sem.
– Igen, az egyik ez a csaj lenne, a másik meg az öccse. Párban ők is könnyebben eljöhetnek otthonról. Elvisszük a 2 sátrat és kinézünk valami jó helyet...
Dénes a sátor hallatán leblokkolt: Nyilvánvalóan a húga tervei szerint az egyik sátort magának és az öcsnek szánja, abban fog „csúszkálni a lécen”. De akkor a másikban ő lesz az attraktív csajjal.
Összezárva!
A sátor méretei szerint abban csak egymáshoz simulva lehet tartózkodni... Eddig jutott gondolatban, mikorra a fallosza éppen úgy reagált már, mint az éjjel, amikor az a csaj megkérdezte, hogy lecumizhatja-e.
– Na, tetszik? – kutatta Paulina összehúzott szemmel bátyja arckifejezését. Nem gondolt rá, hogy kicsivel lentebb nézve feleslegessé válna az érdeklődés.

A szülők annyira pozitívan fogadták az ártatlan sátorozás ötletét – még a másik testvérpáron sem akadtak ki –, hogy a közlekedéshez felajánlották a családi autót, amit Dénes máskor is vezethetett már. A szülői beleegyezést, mint desszertet tartalmazó ebédet követően az előszobában Paulina ugrándozva, nyakába csimpaszkodva hálálkodott a bátyjának:
– Ügyeske voltál! Megyünk kirándulni, megyünk kirándulni!
– Milyen idő lesz?
– Nem mindegy az neked? Megyünk kirándulni, megyünk kirándulni!
– Inkább azt mondd, hogy megyünk szexelni, megyünk szexelni!

Paulina ijedten fogta be a fiú száját:
– Az a része nem publikus… De kúrd ám szét rendesen a csajszit, nehogy át akarjon jönni a mi sátrunkba!
Dénes gyanút fogott:
– Nem is tudja a csaj, hogy mire hívtad? 
– Kirándulni. A többi a te dolgod!
Folytatás: Hatodik mese - 3. epizód
Előzmény: Hatodik mese - 1. epizód

3. évad meséi

2017. július 26.

Lánysietés


Nyári erotikusok
erotikus novellák - harmadik évad

Lánysietés





– Lányszáj, lánynyelv, lánycomb…
– Lánypunci!
– Olyan nincs!
– Az a nagy baj…
– Nem azt mondom! Lányszáj sincs a közelben, de olyan szó legalább létezik. Lánypunci nincs, mert felesleges hozzátenni, hogy „lány”, amikor puncinál ez egyértelmű.
– Okoskodás helyett azt találd ki inkább, hol szerzünk puncit vagy lánypuncit! Nekem megfelelne lányszáj is…
Tibor, aki eddig nem nagyon szólalt meg – csak egyetértően sóhajtozott –, most tömören közölte a megoldást:
– Szerezni kellene!
Egy ártatlan, sőt unalmasnak ígérkező kártyaparti jutott el idáig: Lányt kell szerezni!
A három férfiból álló – néha egy negyedikkel kiegészülő – társaság hetente kétszer foglalta el a falusi kocsma különtermét, amit amúgy sem használtak semmire. Itt töltötték a családtól kapott kimenőt, békésen kártyáztak. Közben megittak egy-két fröccsöt vagy sört, de ezzel nem ártottak senkinek.
Pénzre játszottak, nagy halom apró és néhány bankjegy cserélt gazdát, ám ennek nem volt nagy jelentősége, hiszen a végén a nyertesnél felhalmozódott pénzből fizették ki az italszámlát.
– Gyere már Emmike! – hívták oda ilyenkor a kocsmárost helyettesítő 25 éves lányát, aki gyakran vitte egyedül, elbírta a gyér forgalmat, amíg apja a közeli tónál horgászott, vagy lesegette az ott megbújó párocskákat.
Mosolyogva közeledett, ismerte már az összes törzsvendég valamennyi megmozdulását.
– Mit kértek, urak?
– Téged, gyönyörűségem! – válaszolta Zoli, mint mindig.
– Nem férek fel az asztalra.
– A lényeg odafér. Nem baj, ha a lábad lelóg, csak a puncika magassága stimmeljen! – tódította Barna.
– Lábujjhegyre kéne ahhoz állnod…
– Egy kis pipiskedésen ne múljon!
Barna félretolta a poharakat:
– Csak egyszer kell kipróbálnod, aztán mindig itt várod majd, hogy befejezzük a játékot és te következz.
– Először elviszem a csetrest… – kapkodta össze Emmi a poharakat és üvegeket –, aztán visszajövök… a számlával – kacagott. – Egyszer meg, ha azt mondanám, hogy rendben van, lenne nagy ijedelem!
– Én még puncitól sosem ijedtem meg. Inkább az a baj, hogy keveset akartak ijesztgetni vele.
– A feleséged…?
– Az már annyira megszokott, hogy olyan, mintha a saját seggemet simogatnám.
Emmi már a pultnál nevetgélt a megszokott poénokon.
A kocsma nagyobbik helyiségében még egy vendég tartózkodott, maga elé meredve, nyitott szemmel meditált. Megszokott nyárdélutáni forgalom – ebből is hárman fizetni és távozni készülnek – majd este megint betérnek néhányan.
– Miska bácsi, hozhatok még valamit? – kérdezte Emmi a sarokban gubbasztó vendégtől, mielőtt visszatérne a kártyásokhoz.
Miska bácsi bágyadtan legyintett, és megkocogtatta az üres fröccsös pohár oldalát.

Ezen a napon felborult a megszokott forgatókönyv.
A kocsmáros izzadságtól fénylőarcú lánya letette a számlát helyettesítő cédulát a kártyaasztalra, éppen oda, ahol a pénzkupac a nap nyertesét sejttette. Várta a menetrendszerűen következő szövegeket:
– Neked kellene ám idefeküdnöd!
– Lenyalnám a puncikádról a nedűt!
– Úgy megsikongattatnálak, hogy még Miska bácsi is felébredne a kómából.
Ehelyett Zoli összeterelgette a háromkupacnyi kártyapénzt, majd az egészet Emmi elé tolta:
– Téged is elviszünk.
A lányt váratlanul érte ugyan az új mozzanat, de nem okozott számára nagy meglepetést:
– Ha kisétáltok az országút mellé, ennyi pénzért jó, ha ketten kaptok pinát magatoknak!  – Méregette az összeg nagyságát. – Kétszer félóra…
– Nem akarunk kurvát – nyalta meg a szája szélét Tibor –, nekünk te kellesz.
– Hármunknak összesen is elég egy félóra – tette hozzá Barna.
– Lehasalsz az asztalra, Miska bácsi meg addig majd tartja a frontot….
Emmi látta rajtuk, hogy ez már nem a szokásos vicc, ezek tényleg nagyon ki lehetnek éhezve.
– Nincs nekem időm ilyesmire! – hárította el nevetve az ajánlatot.
– Neked semmit sem kell csinálnod, csak pihensz egyet az asztalon, mi meg sietünk beleférni összesen félórába – kapacitálta tovább Barna.
Zoli úgy gondolta, hogy a kocsmároslány számára egyedül az idő a gond, ezért engedményt tett:
– Jó kis puncikával 5-5 perc is elég, az összesen 15 perc, és ha valaki ismételni akar, még úgy is jól állunk.
Emmi csípőre tette a kezét:
– Itt nem lehet!
– Kitesszük addig a táblát, hogy RÖGTÖN JÖVÖK!  Volt már ilyen.
– Csak akkor, ha hazaszaladok egy percre pisilni. – A falusi kocsma a kocsmárosék házának részét képezte. – De nem félórára!
– Mondom, hogy 15 perc, cakpakk!
– Még a puncikádat is meg tudod mosni utána, és mintha semmi sem történt volna…
– Akkor meg mi értelme az egésznek, ha semmi nem történik? – kacagott Emmi, ám izgatottsága miatt a nevetés erőltetettre sikerült.
Az ajtóhoz ment, és kirikkantott a másik helyiségben tartózkodó Miska bácsinak:
– Ha valaki keresne, átszaladtam a házba, mindjárt jövök! – Fejével türelmetlenül intett a három kártyásnak: – Gyertek! De aztán tényleg siessetek ám!


2017. július 25.

Tanyán és városban 7.


Profi történetek a szomszédból

II. rész
Dorina és Dorcsika
 4. fejezet
Masszázstanfolyam Dorinával


– Segítsek valamit?
Az sem lepett volna meg jobban, ha a résnyire nyitott fürdőszobaajtón át pisztolyt fog rám a hang tulajdonosa. Pedig csak egy élénk szempárt láttam, és a homlokából egy keveset, ez a látvány pedig egyáltalán nem tűnt ijesztőnek.
– Segítsek valamit? – ismételte, s a nyílást szélesebbre tárva, láttatni engedte magát tetőtől talpig. Rövid, hófehér ruhájától káprázott a homályos fürdőszoba.
– Mindjárt elkészülök – válaszoltam, egy-két láthatatlan vízcseppet még gondosan felitatva hasam tájékáról.
Mibe mentél bele? – kérdeztem a tükörképemtől, amint ismét visszaszűkült az ajtó-hasíték, és Dorina nevetése már a legnagyobb szoba irányából hangzott fel:
– Fel már semmit, de levetni majd fogok! – Talán azt kérdezte tőle a másik két lány valamelyike, munkaruha gyanánt mit szándékszik felvenni a masszázshoz.
Az én öltözetemet egyetlen szál törölköző jelentette – vagy visszavegyem a ruhámat? – amikor keresztülslattyogtam az előszoba hűs kövén. Elképesztően különös érzés volt három felöltözött lány előtt meztelenkedni.
Dorina szinte rám sem nézve megsimította a középen felállított masszázspadot, ezzel jelezve: ott a helyem. A két másik nőnemű nem akart egyetlen mozdulatot sem elszalasztani, lelkes tanulóként figyeltek mindenre. Államat összefont kézfejemre helyezve, hasra fekve vártam, mi következik.
– Nem kapkodsz, nem nyúlkálsz… – Először azt hittem, nekem szól az intelem, nem is értettem, mit jelenthet a figyelmeztetés, hiszen meg sem moccantam. Csak a folytatásból jöttem rá, hogy ez már a magyarázat, a szemléltető masszázstanfolyam része: – Úgy indítod, mint egy igazi masszázst, merthogy valójában az is. Minél visszafogottabb vagy az elején, annál nagyobb lesz a hatás!
A hatás előjeleit máris megéreztem, amint meztelen testemet három gyönyörű szempár vizsgálta. Egyáltalán nem volt kínos, de fásult chippendale-szerű sem, inkább olyan bizsergető újdonság.
– Minél nehezebbnek látszik valamit elérni, annál erősebben akarjuk… – fordítottam le az oktatószöveget – és annál jobban fogjuk értékelni, amikor végre megszerezzük.
– Igazad van, de te ne szólalj meg! Ne is figyelj rá, amit mondok, majd csak, ha neked szól… – A többiek felé folytatta: – Ezt jelzi az öltözékem is, mert ha nem lenne rajtam ennyi csomagolás sem, nem tudnék később mit levetni… Még fokozzuk egy kicsit a távolságot, ráterítem a fenekére ezt a törülközőt, csípőtől lefelé, húsz centinél nem lehet se több, se kevesebb a takarás.
Még mielőtt leborított volna az összehajtogatott, illatos textillel, kedvesen rácsapott a fenekemre:
– Ez műsoron kívül volt, hogy türelmes legyél! Kérsz a füledbe valami zenét, hogy ne zavarjon a szövegem?
– Dehogy zavar! Majd úgy csinálok, mintha nem is hallanék semmit.
– Most akár beszélgethetnénk is egy kicsit, minden páciens örömmel mesél a munkájáról, mennyire fontos, vagy a kocsijáról, vagy éppen elmesélné, mennyire nem értik meg mások… de ezt elhagyjuk, mert eltereli a figyelmet.
– Zene? – érdeklődött a kis szőkeség.
– Szólhat olyan, aminek nincs szövege… Most figyeljetek! Tenyérbe engedjük az olajat, mert ha közvetlenül a testére locsoljuk, esetleg hideg lesz, vagy sok. – Dorina a talpam felől állt.
– Hol kell kezdeni?
– Általában kívülről haladunk befelé, közép felé, tehát először lábfejtől a törülközőig, utána válltól a törölközőig. – Keze leheletnyi érintéssel ereszkedett le a bokámnál.
A kevés olajat játékos, hol apró, hol meg hosszan sikló mozdulatokkal simogatta a lábamon, s időnként pótolva azt, araszolt a térdem felé. Meglestem a közönséget; komolyan véve a kurzust, figyeltek minden mozdulatot. Egyelőre én nem találtam semmi különöset, bár tagadhatatlanul izgalmas volt csillogó tekintetek kereszttüzében feküdni.
A simogató kezek néha préselően keménnyé váltak, hogy a következő pillanatban megint lágyan csusszanjanak olajos bőrömön. Megtorpantak a törölköző szegélyénél, mintha azon túl háború folyna, majd az apró, lágy kezek újra vidáman siklottak lentről felfelé.
– Bocs! – mondta Dorina, amikor egyik csúszás alkalmával, majd a következőnél ugyanúgy, simogató kezei végigszánkáztak combjaim belsőfelén, s véletlenül nem álltak meg a jelzett határon, hanem bekandikálva lábaim közé, ujjheggyel megérintették a zacskómat.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez a sasszé a masszázsjáték része-e, vagy tényleg véletlen, de a negyedik ismétléskor hajlamos voltam szándékosnak ítélni – különösen, amikor a kétfős közönség elégedetten felmordult, jelezve, hogy észrevették és helyeslik a lépést –, és kifejezetten izgatónak bizonyult. Ebben a formában, elhibázott mozdulatnak álcázva, még érdekesebb volt, mintha egy ilyen széplány egyszerűen és természetes módon odanyúl a zacsimhoz és megfogja.
Miután végzett a lábaimmal, Dorina oldalról közelített meg.
– Figyeljétek, hol állok! – szólt a többiekhez.
Ezt a figyelmeztetést akkor értettem meg, amikor feltűnt, hogy testemet mindig a lehető legtávolabbi ponton állva igyekszik elérni, s így szinte rám hasal, ahogy a vállaimat masszírozza. Amikor meg már tenyerével a derekam táján tartott, a fejemnél helyezkedett el, hasa a homlokomat érintette. Ügyes! Még egy kis nyújtózkodás… már meg sem lepődtem, hogy felülről is becsusszannak a tenyerek a törölköző takarásába, miközben homlokom a bugyija vonalában nyomódott hozzá. A szultán háremében lehetne ilyen sorom, persze, csakis a szultán szerepében.
Felpillantottam, ámulva láttam, hogy Dorinán már csak egyetlen bugyi volt! Mikor és hogyan bújhatott ki ilyen észrevétlenül a fehér mini-ruhájából?
G-pontjaim zöme a hátamon helyezkedik el, legalábbis minden mozdulata nyomán így éreztem, s amikor teljes – 48 kilónyi? – súlyával a szárnyaim tájára nehezedett, mintha préselné, bizonyos lettem benne, hogy rá fogok szokni a masszázsra. Ismét teljesen rámhajolt, s ettől kezdve – amint újra lágyan végigsimogatott talptól tetőig – gyakran éreztem a kemény ciciket hol itt, hol ott hozzám érni.
– Eddig kényelmes? – kérdezte ezúttal tőlem.
– Tetszik! – sóhajtottam elégedetten. Még hozzátettem volna valamit, de mindkét tenyere éppen becsúszott a törölköző alá, és intenzíven nyomkodták a fenekemet, gondosan elmaszatolva rajta néhány csepp olajat. Azután mintha macska járna puha talpakon…
A két lány dünnyögött valamit, talán azt jelezve, nem értik, miért kell ezt a műveletet takarásban végezni. Én viszont megértetettem! Ez a szemérmes nyúlkálás sokkal kellemesebben borzongató, mintha lényegre törően nyúlkált volna.
– Kérlek, fordulj meg!
Felemelve a törölközőt, várta, amíg érintésért esedező, majdnem készet jelző farokkal a hátamra fordultam. Mintha semmit nem venne észre, visszahelyezte a takarást.
Természetesen mindennel tisztában volt, ahogy a kéttagú közönségnek magyarázta is:
– Annyi kellemes várakozást felhalmozunk hátmasszázs közben, hogy hiába lazul el minden porcikája, és legszívesebben lehunyt szemmel élvezné a simit, a műszer jelez. A szemét meg nem fogja becsukni, mert ettől kezdve mindent lát.
De még mennyire! Két remegő cici izgett-mozgott a fejem felett.
– Most elgondolkozva tehetnék egy megjegyzést, amit jólesik hallani a pasiknak: jó hosszú, jó vastag, vagy hasonlót, de ennek főleg olyankor van hatása, ha kicsi és vékony, s még nem is látszik mozgolódni. – Közben szinte deréktól lefelé végigfeküdt rajtam. – Műsoron kívül megkérdezem, hogy te mit szeretnél hallani?
– Lehet, hogy rigolyás ügyfélnek számítok, de én nem szeretem az ilyen kétes dicséretet. Azt juttatja eszembe, hogy ugyan hány farkat láthatott már… és amit az előbb mondtál, hogy egyáltalán komolyan mondja-e a csajszi, vagy benne van az árban.
– Neked nem mondok semmit, mert nincs szükség rá, nem kell szépíteni rajta, minden rendben van, és működőképes.
– Köszönöm.
Deréktájnál hajolt éppen fölém, s a vállaimat kenegette érzékien, cicijei a mellkasomhoz nyomódtak. Kezei végigsiklottak a két karomon, egészen a csuklómig, arca félarasznyira közelítette meg az arcomat.
– Ti csókolóztok? – reklamált a kétfős tanfolyam egyik résztvevője.
Dorina válasz nélkül hagyta. Összesen bő kétmaroknyit kitevő cicijeivel végigcsúszott a hasamig, majd vissza, aztán a következő siklással távolabbra merészkedett. Négyszer ismételte meg a mozdulatot. Fejemhez lépve újra rámhajolt, s míg tenyerei a hasamon csúszkáltak egészen a törölköző szegélyéig, a cicik az arcomhoz értek. Egyik meredező bimbójára futtában egy puszit leheltem, a másikat egy pillanatra sikerült elmarni a számmal, de máris kicuppant belőle. Nyúltam utána – megfogni, megmarkolni, vagy csak megérinteni –, ám kezemet röptében elkapta, s határozottan visszahelyezte a törzsem mellé:
– Mindennek eljön az ideje!
– Nekem már eljött… – jegyeztem meg, mintha nem látszana anélkül is, ahogy a 20 centis sávban takarni hivatott törölköző sörsátorként áll.
Egyetlen hosszú lépéssel – mintha maga is belátná a sürgetés indokoltságát – mellettem termett, ám ezúttal nem ért hozzám egészen addig, míg szapora mozdulatokkal olajat nem kent az amúgyis fénylő cicijeire.
– Ezt most éppen lassabban is csinálhattad volna – morogtam.
– Tudom… – válaszolta könnyedén. A lányok kedvéért megmagyarázta: – Eljön az a pillanat, amitől vigyáznunk kell arra, nehogy a páciens elélvezzen a törölközőbe. Még utólag azt gondolná, hogy nem kapott megfelelő szolgáltatást! Innentől kezdve szinten kell tartanunk a libidót, azon a határon, ami egyetlen mozdulattal átléphető… lenne.
– Szívesen átlépném… – súgtam.
– Tudom… Most kicsit elterelem a figyelmedet – mondta Dorina, s ezen állítása szöges ellentéteként megvizsgálta, elég olajat kent-e magára, majd hátrább sétált, hogy tetőtől talpig jól láthassam, és kilépett a bugyijából.
Mint a kitörni készülő vulkán, úgy feszített a hév.
Nekem háttal lehajolt, olajos kézzel megsimogatta a combjait, főleg a belső felüket…
– Ha ez még mind a figyelmem elterelése lenne, elárulom neked, hogy nem sikerült – panaszoltam.
– Pszt! Te csak hagyd, hogy történjenek veled a dolgok! Ígérem, nem lesz rossz.
– Éppen ez a legnehezebb benne, a passzivitás. Amikor annyiszor lendült már a kezem reflexszerűen, hogy megérintselek…
– Jól van, megértelek. De most egy gyors élvezésért lemondanál a hosszabb, még úgy kábé 10-15 perces kényeztetésről? Ugye, nem teszel ilyet? Még ezután következik a java! A vége pedig úgyis az lesz, amit annyira akarsz.
Megigazította felfokozott állapotban álldogáló farkamon a takarást, mintha ennek bármi jelentősége lenne, hiszen alul-fölül úgyis be lehet látni. Ezután cicijeivel a lábaim fölé hajolva, többször végigcsúsztatta őket először a jobbon, majd a balon. Nem tudtam eldönteni, hogy e sorrend, vagy a csúszások száma rejt-e valamiféle üzenetet a libidóm számára, de az biztos, hogy az intenzív feszülő érzés nem csillapult. Ellenkezőleg! Amikor Dorina arca a felpúposodott törölközőhöz ért, mindannyiszor úgy éreztem, hogy itt a beteljesülés ideje, és akár a levegőbe, akár a sokat szenvedett törölközőbe, de viharos megkönnyebbüléssel végre kiürítem a tárat.
Úgy látszott, ezen a térfélen befejeződött a cici-szánkózás. Mégsem! Hirtelen mozdulattal fellépett a masszázságyra, térdei közé fogva egyik, majd másik lábamat, combjaival folytatta a csúszkát. Vajon a puncija is hozzámér?
– Tedd a kezed a fejed alá, ha látni akarsz! – javasolta. Odadobta a már régen feleslegessé vált törölközőt: – Ezt is!
Igen, Dorina nemcsak a combjai belső felével érintett és csúszkált, hanem a csupasz, sima punci is fénylett az olajtól. Lábait hol előre, hol hátrafelé tartva lovagolt és mocorgott rajtam.
Ebben a gyönyörűséges pillanatban értettem meg, miért nem lovagolhattak régen a nők szabályosan, hanem kényszerűen féloldalt kellett ülniük, láthatjuk a kosztümös filmekben. Miért? Irigységből. Nehogy már lovaglás közben élvezzenek! Micsoda kegyetlenség…
– Ezt én is kipróbálnám! – nyafogta a kétfős közönség szőkébb tagja.
– Gyere rám! – válaszolta a másik néző, Bea, ültében szabaddá téve hosszú, barna combjait.
– Pszt! – szólt rájuk Dorcsi, akit magamban eddig is így neveztem, kedvesebbnek, intimebbnek találtam, mint a Dorinát. Persze, emlékeztem rá, hogy inkább a hivatalos, komolyan hangzó nevét szereti használni, mióta a becenevét egy guminő bitorolja… – Mondanám, hogy vetkőzzetek le és próbáljátok ki, de nem akarom már szegénykét – ekkor ujjai óvatosan végigsiklottak meredező farkamon – sokáig kínozni.
Merre kellene még elkalandozniuk a gondolataimnak, hogy minél tovább bírjam a megpróbáltatásokat?
Továbbra is a lábaimon ült, immár egyszerre mindkettőn, közben teljesen végighasalva rajtam, cicijeivel érintve, majd átugorva az előbb még „szegénykének” nevezett testrészemet, arcát a mellkasomra tette. Egy pillanatig tartott a nyugalom, máris átlendült „szegénykén”, és egészen a nyakamig fellovagolt, apró, érzéki ügetéssel.
– Ne menj el! – kérleltem, amikor könnyedén lesiklott rólam.
Válasz helyett csak mosolygott – félreértettem a mozdulatát –, s hátat fordítva visszahelyezkedett. Micsoda látvány! Ennél meztelenebb és nőiesebb nem létezik, mint ami a szemem elé tárult. Miközben csak éreztem, hogy cicijeivel cirógatja, csúszkáltatja cseppet sem szegény, inkább irigylésre méltó farkamat, e vizuális élmény helyett két hamvas-csillogós félgömböt csodálhattam meg párujjnyira a fejemtől, s köztük egy árnyalattal halványabb völgyet… Apró, rózsaszín nyíláson mintha egy icipici nyelv próbálna kikukucskálni.
Milyen íze lehet a masszázsolajnak? Biztos nem ártalmas, hiszen a tervezők számíthattak arra, hogy esetleg valaki megkóstol olyan testrészt, ami előzőleg olajban fürdött… Nem sokat tűnődtem ezen a problémán, mert ez sem terelte el kellően a figyelmemet. Kissé előrehajtva a fejemet, nyelvem hegyével megérintettem az egyik félgömböt, s ahogy Dorina mozgatta, bekalandoztam a völgybe is. A masszázsolaj ízetlen volt, amit fedett, az viszont finom.
Ez a lovagló pozíció sem tartott sokáig, Dorina óvatosan átemelve a lábát, talpaival visszatért a padlóra. Újabb adag olaj következett, ezúttal mindkét markába elosztva, és ráérősen, centiméterenként haladva, gondosan a már amúgy is fénylőn feszülő trófeámra kenegette. Szinte beleremegtem minden apró, leheletszerű mozdulatába. Amint ezzel elkészült, két kézzel masszírozott – mint tette ezt korábban minden testtájam esetében –, és hol lágyabban, hol erőteljesebben, néha mintha ki akarná emelni a helyéről, máskor meg tenyereit összeszorítva várta, mikor bukkan elő… s tekintetét le nem véve a célról, csúszkáltatott, ki nem felejtve még a zacsi legeldugottabb pontját sem. A hűvös olajat forrónak éreztem, s Dorina minden ujját egy-egy fürge nyelvnek, ahogy csucsogós hangok törtek elő varázslatos kezei nyomán. Elemi erővel égtem, kapkodtam a levegőt.
A masszázstanfolyam kétfős hallgatósága némán figyelt, a szőkeség ujjai a lábai között babráltak.
– Figyeljetek jól, majd nálam lehet vizsgázni!… – szóltam hozzájuk.
– Picit bírod még? – kérdezte szemembe nézve Dorina.
– Nem! – tiltakoztam azonnal.
– Mindjárt készen vagy, egy pici türelem… – A lányok felé fordulva folytatta: – Most kipróbálhatja valamelyiktek a csúszkálást… gyorsan…
Még annyit láttam, hogy a szöszi két villámgyors mozdulattal megszabadul csekélyke ruházatától, majd kapkodva olajat ken a combjai belsőfelére és a puncijára, s már emeli is át a lábát lovagló ülésbe…
Még azt is láttam, amikor Dorina lassan mind közelebbről szemlélte feszülő farkamat, és amikor megszűnt a távolság, lopakodó nyelvével megközelítette… lágyan bekapta a végét, és akadálytalanul engedte becsúszni…
Megvonaglottam, deréktól lefelé testem önálló életre kélt, és határozott lökésekkel reagált a kényeztetésre.
Ezután csak a mennyezetet láttam egy darabig, mert fejem alól kivettem a két karomat, és azok megadóan mellém zuhantak…
– Kellene egy tükör!... – jegyeztem meg, Vagy csak akartam? – A mennyezetre. – Saját zihálásomat hallottam.
Éreztem, hogy csupa forró nedvesség vesz körül, és hogy belőlem is égő vulkán készül kitörni hangos nyögéssel, menthetetlenül… jó lett volna látni mindkettőjüket… azért csak jó dolguk van a szultánoknak vagy sejkeknek a háremben… ilyen lehet az a bizonyos húr, amit túlfeszítenek… és végre, mint a gátját félresöprő folyó, vagy a morgó vulkán, végtelen megkönnyebbüléssel áradt szét a visszatartott, sűrű, tüzes láva.
Amikor ismét felemeltem a fejem, igyekezve ráeszmélni a világra, a szöszi vidám arcát pillantottam meg, apró szisszenésekkel, izgatottan harapdálta összeszorított ajkait, s csúszkált még, Dorina játékos nyelvével pofozgatta makkom oldalát és mosolygott rám.

Vége a II. résznek,
következik: III. rész - Asszony és lánya a tanyán

Előzmény:
Dorina bevetésen 

Tanyán és városban - tartalom

2017. július 24.

Mutasd - megmondom! 41.

 


Mindenkinek vannak olyan vágyai, amikről azt gondolod, hogy csakis a tieid. Vannak, akik kipróbálják, és vagy élvezik, vagy rájönnek, hogy mégsem ezt akarták, s vannak, akik nem próbálják ki, és valószínűleg mindig bánni fogják.

Ajánló:
Kerítés két oldala 1 - 2.
Két szék között Adél 1 - 2.

2017. július 23.

Dupla ébresztés


Nyári erotikusok
erotikus novellák - harmadik évad

Dupla ébresztés



Hajnalban, amikor valahol a távoli keleten megjelenő maszatos szürkeség jelezte, hogy néhány óra múlva már új reggel kukorékol, ez még nem érdekelt senkit sem. Albert is csak arra eszmélt fel, hogy nincs egyedül a túlzottan tágas ágyban.
Este még biztos, hogy – a zuhany alatti gyors masztit követően – egyedül aludt el, saját farkát markolva. Pedig a szomszédos szobából végtelenbe nyúlóan hallatszott át a csajok nevetése.
– Csiklandozzák egymást? – Ez volt az elalvás előtti utolsó gondolata, elképzelve, hogy melyik ponton kellene hozzájuk nyúlni.
Másodpercekig bizonytalankodott, hogy tényleg fekszik-e valaki mellette, vagy meg kellene próbálni ezt az álmot folytatni. Ekkor egy kéz óvatosan a vállához ért, majd könnyedén végigsimította izmos mellkasát, elűzve ezzel az álmok csíráit is. Kinyitotta a szemét.
A derengő, nyári hajnal egy kíváncsian föléje hajoló meztelen lánytestet rajzolt körül, aki éppen újraosztotta a takarót.
– Melinda! – kiáltotta volna hitetlenkedve, de még a lélegzetét és visszatartotta. – Nem Melinda – helyesbített magában, amikor a lány kezében megduzzadt a fallosza. A kényes, nyafogós Melinda nem csinálna ilyet. Még attól is ájuldozni szokott, ha véletlenül meglátja meztelenül, bár az teljesen logikátlan, hogy mért nem vesz magára valamit, ha ennyire szégyenlős.
Oldalra nyúlt, be a lány lába közé, s be a puncijába.
– A másik csaj, a vihogós barátnő… Csicser! – De, mindegy is volt, már, hogy kinek a forró puncija keveredett mellé, még egy ujját bedugta.
– Felébresztettelek? – súgta a lány, mintha véletlen lett volna.
– Nem baj, szoktam ilyet álmodni, de az sosem fejeződik be ilyen kellemesen.
– Csak rajtad múlik! Nem ijedtél meg?
– Dehogynem! Egyből fel is álltam neked… Jó, hogy nem az a kelekótya Linda, mert már hisztizne, amiért meztelenül aludtam.
– Nem is olyan! – mentegette a barátnőjét, kevés meggyőződéssel Csicser, miközben tologatta a bőrt Albert lüktetőn feszülő falloszán. – Különben is, ő a tesód, és nem fog veled ágyba bújni.
– Nem tesóm! – tiltakozott élénken a fiú, csípőjével erőteljes mozdulatokat téve, hogy ne csak a farka egyharmada legyen kényeztetve. – Még csak vérszerinti rokonok se vagyunk, csak a szüleink bediliztek és összeálltak.
– Nem tudtam… Akkor tulajdonképpen dughatnátok is egymással.
– Ne is emlegesd azt a csajt!
Csicser nem szólt semmit, csak a fiúra hajolt és bekapta a farkát. Sokáig szopogatta, a nyál végigfolyt rajta, majd átlendítette a lábát és ráült.
– Markold a cicim! – kérte. – Mit mosolyogsz?
Ha rövidek az éjszakák, 4 óra után már jól kivehetők az arcvonások.
– Élvezem. – Albert arra gondolt, hogy általában fordítva szokott történni: Törekedni szokott a cicik megmarkolására, mert amelyik lány megengedi, azt előbb-utóbb meg lehet dugni, most meg Csicser már javában lovagol rajta, amikor először megfogja a melleit. – Megfordulsz nekem?
– Hátulról akarod? Persze.
A lány felnyögött, amikor határozottan belécsúszott a fallosz.
– Én is mozgok egy kicsit – lihegett Albert. Sebesen nyomta be és húzta ki a farkát újra meg újra, amíg hirtelen megfeszült, és kimerülten rogyott Csicser hátára.
A lány óvatosan lehasalt a teher alatt, hogy minél később csússzon ki belőle a fiú.
– Mire gondoltál közben?
– Nem szoktam gondolkodni, csak élvezem.
– Akkor jó… Amikor olyan keményen dugtál, attól féltem, hogy agyilag Lindát baszod…
– Nem, eszembe sem jutott. Te sokkal jobb nő vagy nála!
– Köszi, jólesett, ha nem is állja meg a helyét.
Elterültek egymás mellett, csak a kezük ért össze.
– Ha nekem lennél ilyen… nem rokonom, aki a szomszéd szobában lakik – szólalt meg Csicser –, nem foglalkoznék hülye masztizással, hanem csak átjönnék… Dugnánk mindennap, orrba-szájba!
Neked is jó lenne?
– Naná!
– Ki szoktad verni magadnak? – érintette meg a lány Albert falloszát. – Te, ez már megint áll! Akarsz még egy menetet? – Válaszra nem is várt, csak feltérdelt a legutóbbi pózba. – Először olyan keményen, aztán majd ahogy akarod…
A fiú, ha lehetséges, még határozottabban lökte be a farkát, és úgy mozgatta, mintha a világ összes félresikerült vagy elmaradt szexét neki kellene jóvátenni.
– Ez igen! – nevetett Csicser hangtalanul, amikor már megint egymás mellett hevertek. – Érzem, hogy annyira telenyomtál gecivel, de másodszor is, hogy mindjárt ki fog folyni. Kimegyek lemosdani.
Fogta a ledobott pólóját és bugyiját, majd kiosont a fiú szobájából.
Albert elégedett mosollyal a szája szélén, szinte azonnal elaludt.
… Érintésre ébredt.
– Lezuhanyozott… – gondolta, – Nekem is le kellett volna mosni, hogy bekaphassa…
A lányt úgy látszott, nem zavarta a falloszon az előző két menet nyoma, már szopta is.
– Olyan illata van, mint Lindának szokott… – állapította meg Albert szórakozottan –,  biztos az ő tusfürdőjét használta… – A farka merev volt, de a szemét még nem nyitotta ki.– Olyan lesz, mintha Lindát dugnám…
Érezte, hogy a lány rámászik, és beigazítja magának a farkát. Nyúlt a cicijéért…
Felpattant a szeme:
– Lindaaa!
– Ne ordíts! Félsz? – A lány sietős tempót választott, arra számítva, hogy a fiúnak így nem lesz ereje lelökni.
Albertnek eszébe sem jutott tiltakozni, élvezte a helyzetet. Már azon sem csodálkozott, amikor nesztelenül megjelent Csicser is, megint ledobva a pólóját és kilépve a bugyijából.
A lányok a fiú felett sugdolóztak egy darabig – miközben Melinda rendületlenül lovagolt –, majd csókolózásba kezdtek.