2017. január 15.

Arctalan 3.

Előzmények:
 
Téli erotikusok - erotikus novellák
második évad

ARCTALAN
3.


Meleg ősz volt, de hirtelen vége szakadt. A fiúk a sok összegyűjtött, arctalan fotó felett búsultak.
– Pont, mire rendesen beindult a fotózás…!
– Ma még elmegyek Zitával, aztán vége.
– Tudod, hogy nem vetkőzik le?
Lajos megvonta a vállát:
– Ilyen hidegben már a többi sem… De elég, ha a nadrágját letolja.
– Aztán megnézhetjük a garázst, amit mondtam – húzott elő egy kulcsot Gyuri.
– Azt hittem, nem jön össze, hogy hallgattál róla.
– Nem tudom… Minél később derül ki, hogy nem alkalmas, annál jobb.
Már sokadszor nézték végig a női testrészeket ábrázoló fotókat, de kivételesen nem dobódtak fel tőlük.
– Ha tudnák a többiek, hogy ilyen gyűjteményünk van…! – Vetette fel Lajos, az osztálytársakra célozva, mert ettől a mondattól rendszerint jókedvre derültek.
Gyuri vigyorogni kezdett:
– Nézd meg ezt!
– Kié e helyes segg?
– Te fotóztad!
– Ja…! Emlékszem: Zsuzsa. Azt mondta, hogy a barátjának csak kiverni szokta, nem nyeli le, nekem meg úgy szopott, mint egy boci.
– Be is raktad neki?
– Csak nem hagytam volna ki? – Lajos hátradőlve billegett, ujjait összefonta a tarkóján. – Láthatod, milyen helyes!
Kettejük közül Gyuri bizonyult sikeresebbnek, de végtelen vágyakozással tudott sóhajtozni:
– Nekem is engedhetné becsusszantatni!
– Majd tavasszal szólok az érdekedben…
Ettől ismét elillant a jókedv.
– Mi lenne…ha… – kapta fel a fejét Gyuri, mint a versenyló, ha leküzdhető akadályhoz ér – ha meginterjúvolnánk a csajokat? Hátha tudnak olyan helyet, ahol télen is összejöhetnénk!
Lajosnak tetszett az ötlet:
– Nekik is csak jó lenne!
– Zitát már meg is kérdezheted, amikor dugod.
– Nem jössz el? Te jobban rá tudnád dumálni!
Röpke tanácskozás után bezárták az arctalan fotók gyűjteményét – mert legfontosabb a diszkréció – rákapcsolták a szülőzárat, és együtt indultak Zita és Lajos megbeszélt találkozójára.

*

Zita dudorászva egyensúlyozta magát, és egyáltalán nem mutatott csodálkozást, hogy 1 fiú helyett 2 jelent meg a találkozón. Gyurit is ismerte – jóval alaposabban, mint Lajost –, és tisztában volt azzal, hogy ezek ketten, jó haverokként, úgyis mindent megbeszélnek egymással.
– Ha tudtam volna, hogy ketten jöttök, elhozhattam volna a barátnőmet.
– Kit? – szalad ki Gyuri száján.
A lány elnevette magát:
– Milyen mohó vagy! Már nem is vagyok elég?
Lajos oldalra pislogott, és igyekezett valamit ellesni haverja és fotóstársa módszeréből: Hogy lehet, hogy még meg sem szólalt, de Zita máris kedvezni akar neki?
– Elégnek elég vagy, de kettőnkkel nem bírsz el.
A lány sértődöttet játszott:
– Egy nő bármennyi pasival elbír, viszont a szűk keresztmetszet a pasik teljesítménye.
– Próbáltad már?
– Úgyse vallanám be, de nem volt még benne részem… – Zita elgondolkozott – de egyszer mindent ki kell próbálni.
– Éppen ezt akartam mondani – helyeselt Gyuri.
– Gondoltam. Azért jöttetek kettesével?
– Hm. Te belelátsz a vesénkbe.
– Talán a gatyátokba… – A lány eddig a parton egyensúlyozott, most könnyedén leugrott a fiúk közé. Lajos felé fordult: – Amazt a szélhámost már ismerem, fotózás közben ledumálta a bugyimat… De te mit szeretnél? Te is fotózni hívtál ide…
Lajos a nyílt kérdéstől zavarba esett:
– Hát… csinálunk néhány képet…
– Haha! Puncisat, mi? És azért jöttetek ketten?
Gyuri átvette a szót:
– Valamit meg… is… akarunk beszélni. Tudod, kellemest a hasznossal.
– Értem én. Dugni egyet, aztán megbeszélni, hogy hol lehetne legközelebb, mert itta tél, és a parton már nem működik…
– Mondtam, te tényleg belénk látsz!
– Én meg mondtam, hogy a gatyátokba. Ki kéne már verni, nem?
A fiúk hallgattak, de belül érezték a diadalt.
– No, előveszitek? – kérdezte ártatlan, kikerekedett tekintettel Zita. – De én nem fogok levetkőzni, ha nem baj, azzal várnotok kell tavaszig.
– Pont ez az! – szólalt meg Lajos, miközben térdig letolta a nadrágját.
– Keresni kellene téli helyet… – egészítette ki Gyuri, falloszát markolászva.
Zita eléjük guggolt:
– Nehéz lesz, de megoldható. De ne gondoljátok, hogy más csajokat is hordhattok oda!
Gyuri és Lajos már nem hallott semmit. Nem is gondoltak semmire, talán csak annyi futott át a fejükön, hogy minden lánnyal egyenként kell megbeszélni.
 

Téli erotikusok - első évad
Téli erotikusok - második évad


2017. január 11.

Szopómasina

Szőkeségek
Amikor a szőke lányok beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik.

 - erotikus novelláskötet -

Szopómasina






– Vigyázz, mert nincs rajtad… bugyi!
Az utolsó szót Stefánia már diszkréten súgta, de feleslegesnek bizonyult az óvatosság, mert a legelsőt se hallotta senki. Roberta sem, pedig számára lett volna érdekes az első szótól az utolsóig, ha már elfelejtett felöltözni.
Belevetették magukat a forgatagba, s mint minden hétvégén, most sem nagyon érdekelte őket semmi, ami nincs összefüggésben az italokkal és a fiúkkal.
Az utóbbi hónapokban – nagy egyetértésben – néhányszor megállapították magukról:
– Kezdünk kiöregedni a bulizásból.
19-20 éves korukra ez kissé kemény kijelentésnek tűnhetett, de alig léptek be a zsúfolt helyiségbe, mindannyiszor felmérték, hogy náluk csak fiatalabbak töltik itt a hétvégi éjszakákat. Kivéve persze a dj-pultot kezelő, legalább 40-es pasast, és az ajtót támasztó biztonságiakat, akik válogatás nélkül habzsolták a tini lányokat.
A lányok sem sokat kérették magukat. Ketten máris tüntetően várakoztak az őrökre, hiszen azok csak egyenként hagyhatták el a helyüket. Rövid egyezkedés, és egyikük diszkréten a „személyzeti mosdó” felé sündörgött, és az ajtót nyitva hagyva, beengedte maga után az egyik lányt.
Roberta mosolygott, mert a hátra maradt páros mindkét tagja egyszerre pillantott az órára. – „Öt perc – tippelte, de nem álldogált ott tovább feleslegesen, inkább hagyta magát sodródni a sűrűjébe. – Stefi hova tűnt?” – Annyit szánt barátnője keresésére, hogy egyetlenegyszer körbefordult saját tengelye körül.
Úgy mozgott, ahogy jólesett. Ahogy a lüktető ritmus lökdöste, közben figyelte a kivillanó bugyikat és a rengő ciciket, és észrevett minden eltévedt tenyeret, amik megsimították a gömbölyű formákat.
– Nem jött a barinőd? – fogta közre két fiú, akikről dőlt az alkoholszag. Vigyorogtak: – Rázol velünk? – Elölről-hátulról úgy helyezkedetek Robertához, hogy minden mozdulattal hozzádörgölőzzenek.
– Össze ne merd kenni a ruhámat! – fenyegette meg a lány azt, amelyik a kemény farkát nyomogatta hozzá.
– Kijössz? – kérdezte a srác, ahelyett, hogy elszégyellte volna magát. – Tudok, egy jó helyet.
– Talán… mással próbálkozz! – Roberta faképnél hagyva őket, a pulthoz préselte magát.
Ekkor egy pillanatra meglátta Stefit, aki – kihasználta, hogy őt szesszel is bátran kiszolgálják,– egy nyalábnyi üveget cipelt. Vállig érő, szőke haja csapzott volt, mintha máris áttáncolta volna az éjszakát.
A dj-pultnál tömörültek a legszebb csajok, és igyekeztek kitalálni, hogy melyik szám következik. Közülük a kiváltságosak beállhattak a zenét szolgáltató, jó 40-es pasas mellé, aki szemérmetlenül megsimogatta a feneküket, és sikongó nevetést kiváltva bekukucskált a felsőjük alá.
– A kis ringyók! – morgott Roberta, és megint megállapította, hogy kinőtt már a bulizásból.
Néhány évvel ezelőtt ő is járt a „személyzeti mosdó” feliratot viselő helyiségben, amit akkoriban dugó-szobának neveztek, és amit bárki igénybe vehetett 10-15 percre. – Tovább nem, mert akkor már kívülről dörömböltek az ajtón. – Azzal a két fiúval zárkózott be, akik közül az egyik most az ő barátja, a másik pedig Stefié. Nem volt szükség a teljes engedélyezett időre, mert mindkét srác hamar elélvezett, és – az éjszaka folyamán egy következő menet reményében – élénken dicsérgették Roberta ügyességét.
Manapság csak a kiváltságosok, és némi jatt fejében használhatták a 3-szor 3-as helyiséget, ha nem akarták az udvaron, nyilvánosan elintézni a dolgukat.
– Te mindig egyedül vagy? – szólította meg egy csaj, Alexa.
Roberta jól ismerte, és tudta róla, hogy 17 éves korára afféle társaságközepe, és ennek érdekében elég sok mindenre hajlandó.
– Itt van a barinőm is… – válaszolt flegmán.
– Szopógép? – nevetett Alexa.
Roberta nem volt biztos benne, hogy jól hallotta.
– Stefi, Stefánia.
– Ja, értem. Akarsz egy jó nagyfarkú fiút? Elintézem neked!
– Köszi, nem.
– Ahogy gondolod, de csak egy szavadba kerül, ha mégis akarnál egy jót baszni! – Alexa elfordult, aztán mégis eszébe jutott valami: – Megvan még a pasid?
– Persze.
– Ilyenkor ő hol van, hogy nem jött veled?
– Haverokkal lóg… Azt mondja, hogy hetente jár egy ilyen nap, amúgy sok a meló.
– Értem. Na, cső!
Roberta megint beállt táncolni. Hagyta, hogy a tömeg és a ritmus ide-oda lökdösse. Egy fiú benyúlt a lába közé, és cseppet sem csodálkozott, hogy bugyit nem talál, nyilván a mai lányoknál természetes már a bugyi-nélküliség.
Tett egy kört az udvaron, de a sötétben összebújó párok látványa csak megerősítette benne az érzést: „Jó volna dumálni valakivel, vagy bármit csinálni valakivel!”
Szerencsére indulás előtt Stefivel közösen megittak egy üveg vodkát, így nem morfondírozott felesleges dolgokról. Haza még nem mehet, mert a pasija kiröhögné. Az órájára nézett. Elhúzta a száját, mert eszébe jutott Alexa ismerőse, a nagyfarkú, akit marketingelt.
„Be kellett volna vállalni, azzal is eltelt volna 15. perc.”
Végigment a tömegen, mintha sietne. Ha valaki meg akarta fogni a fenekét, lelassított… A dj-pultnál éppen nem tartózkodott senki, a keverő önállóan ontotta a monoton ritmust.
„A koma biztos elvitt egy-két kiscsajt a dugószobába!”
Arrafelé vitte a lába. Olyan határozottan nyitott be, mint régen, amikor a fiúk rábeszélték, hogy bújjanak el egy kicsit, érezzék jól magukat… A „személyzeti mosdóban” most is a fiúk voltak többségben, csak most Stefi guggolt közöttük.

Szőkeségek