2025. április 6.

Recepciós pult 2.


Előzmény: Recepciós pult

ÜRESJÁRAT
erotikus novellák –első kötet

Recepciós pult
2.
Szerzek magamnak valakit




Szandinak olyan apró volt a cicije, hogy csak azért hordott melltartót, mert attól nagyobbnak tűnt. Krisztián minden alkalommal újra és újra megállapította, hogy hol tényleg kicsinek látja, hol meg "éppen marokba valónak", de közben tombolt a kíváncsiság, és bármikor megmarkolászta volna, akár pici, akár nem.
„És ez a popsi…!” – Nem talált rá szavakat.
Különösen, amikor a lány, valamelyik kedvenc, karcsú derekára simuló, de attól lefelé intenzíven bővülő nadrágjainak egyikében állt a pult mögött, és úgy nézett ki ettől a fazontól, mintha kicsomagolásra várna.
„Úgyis elkaplak egyszer!” – mondogatta magában a fiú.
Ahogy leroskadt a kagylószerű fotel poros ölelésébe – mintha már ledolgozott volna egy műszakot, és nem éppen most kezdené –, egyből fel is élénkült a látványtól. Izgatottan megvakargatta a szája szöglete felé kanyarodó, keskeny oldalszakállát – amitől mégsem érezte magát annyira gyerekképűnek –, és figyelte, ahogy a redőkbe rendeződő, fekete nadrág itt-ott, egy pillanatra odasimul a lány fenekéhez. Közben egy kósza fénysugár bepimaszkodott Szandi blúzába, és kéjesen kivetítette a cicik árnyékát. Krisztián ismét elégedetten állapította meg, hogy nem is olyan kicsik.
Az üvegfalon túl mindenki sietett, véget ért a munkaidő. Szandit nem szokták a kijáratnál várni, ám Krisztián biztos volt benne, hogy legkésőbb a következő saroknál valaki türelmetlenül figyeli az óramutatót, és mindjárt elviszi magával.
– Milyen napod volt? – tette fel a mindennapi kérdést, mielőtt a lány kilépne a délutáni forgatagba.
– Szokásos.
– És mik a további terveid?
Szandi, mintha furcsállná, felhúzta a szemöldökét:
– Rövidebb vagy hosszabb távon? Először megmentem a világot...
– Ma este.
– Mért kérded? Randira akarsz hívni?
– Jó is volna! – sóhajtott egy mélyet Krisztián.
– Elkéstél, már foglalt vagyok.
A fiú fejében egy seregnyi pornókép kezdett kavarogni, melyek mindegyike a lány foglaltságát jelezte, különféle pozíciókban. Közben némi reményt is felfedezni vélt:
– Lenne esélyem? – Képzeletében máris foglalttá tette Szandi nyílásait, tetszőleges sorrendben.
– Te ma nem dolgozol, hogy így ajánlgatod magad?
– Olyankor, amikor egyikünk se dolgozik… csinálhatnánk közös programot.
A lány, mint aki fontolóra veszi a javaslatot, szórakozottan belenézett a rekeszekbe, majd a mosdó felé indult.
Krisztián felpattant a törzshelyének számító, kényelmes fotelből, és két ugrás után elállta Szandi útját:
– Mit mondasz erre?
– Mire is? – mosolygott a lány, és megkerülve a fiút, kinyitotta a mosdó ajtaját.
– Van barátod?
Az irodaház földszintén rajtuk kívül senki sem tartózkodott, az utcáról pedig lehetetlen belátni.
– Nincs senkim.
Krisztián hátulról elkapta és maga felé fordította.
– Holnap nem dolgozol, láttam a beosztást. Reggel összefuthatnánk.  – A hatásos érvelés érdekében a falhoz szorította a lányt, és a derekához nyomta a falloszát.
Szandi nem tiltakozott, ki sem akart bújni a váratlan fogságból.
– És? – nevetett a nála másfél fejjel magasabb srác arcába. – Csinálunk valamit? – Kiszabadította az egyik karját, majd lenyúlva Krisztián farkához, futólag megmarkolta. – Reggel, munka után is így készen vagy?
– Majd meglátod.
– Mutogatós vagy?
– Ha érdekel, nyugodtan előveheted.
– Láttam már faszt.
– De az enyémet még nem.
– Mondom én, hogy mutogatós vagy… – Elhallgatott, mert Krisztián nyitott szájjal közelített. Elkapta a fejét a csók elől.
– Nem szeretsz smárolni?
– Csak, akivel együtt járunk.
– Járnál velem?
– Nem nagyon érek rá ilyesmire.
Krisztián egy határozott mozdulattal becsúsztatta mindkét tenyerét a bő nadrágba, s mivel nem tapasztalt ellenkezést, az apró bugyiba is befurakodott:
– Nagyon ráizgultam a popódra.
– Te seggbe akarsz rakni?
– Szereted?
– Nem nagyon.
– Mi a kedvenced a szexben? – kérdezte a srác, miközben az egyik kézfejével nadrág alatt körbekerülve Szandit, bepróbálta az egyik ujját a forró résen.
– Nincs kedvencem.
– Lovagolni?
– Az is jó… Be kéne csukni az ajtót, mert akárki belép, rögtön meglátja, hogy könyékig bennem vagy – mosolygott a lány, és egy pillanatra ő meg a fiú nadrágjának mélyére nyúlt be. – Ezt mind belém tervezted rakni?
Krisztián kétségbeesetten dörmögött:
– Nem hagyhatom üresen a földszintet. – Fél percre se mert bezárkózni a mosdóba, pedig érezte, hogy nem tartana tovább felnyársalni és telepumpálni a lányt.
– Zárd be a bejáratot! – biztatta Szandi.
– Nem lehet, mert rögzíti a program… csak, ha már senki sincs az épületben. – Felnyögött, mert a lány két marokkal húzogatta a falloszát.
– Más ötletem nincs.
Felfigyeltek a lift zümmögésére.
– Te ide, én oda! – súgta Szandi, és sietve elfoglalta a helyét a recepciós pult mögött.
Krisztián magára csukta a mosdó ajtaját, és csak akkor merészkedett elő, amikor már semmiféle neszt sem hallott:
– Gyere vissza! – hívta a lányt, és az ajtóban állva, térdig letolta a nadrágját.
– Az a legrosszabb hely. És itt, a pult mögött?
– Veszi a kamera.
Szandi megvonta a vállát:
– Akkor majd egy másik alkalommal – mondta egykedvűen, felkapva a pultról a táskáját.
– Reggel felcsöngetek…
– Meg ne próbáld! Nem leszek egyedül.
– Azt mondtad, hogy nincs senkid.
– Nincs.
– Akkor?
– Mindig szerzek magamnak valakit, aki megbasz.
 (Folyt.köv.)

Folytatás: Recepciós pult 3. Pult mögött az élet

2025. április 1.

Recepciós pult 1.

ÜRESJÁRAT
erotikus novellák  első kötet

Recepciós pult
1.
A képzeletre nem kell óvszert húzni




Krisztián napról napra korábban érkezett, s nem csupán betartva a kötelezően a műszak átadásra-átvételre fordítandó időt, hanem jóval hamarabb. Mindegy, hogy éppen melyik lányt váltotta a pult mögött, beült a kényelmes, kagylószerű fotelbe, és onnan leste a nappali recepciós utolsó perceit. Ez az a hely, ahol egyébként is egész éjszakákat képes éber álomban tölteni, amikor amúgy sem akad semmi látnivaló.
Laurát szerette legjobban nézegetni, mert a lány mértékletesre szabott, de alaposan gömbölygetett feneke ingerlően ringott a feszülő, fekete nadrágban, vagy különleges alkalmakkor ki-kikandikált a rövid szoknya alól, sőt a mély fotel öleléséből szinte folyamatosan gyönyörködhetett benne. Laurát – ha egyáltalán észre is vette a ravaszkodást – nem zavarta, és néha még egy-két szórakozott válaszra is méltatta a kukkolót. Úgy jött-ment a pult mögött, mint a versenylovak a mókás kerítés fogságában, amit nem tekintenek akadálynak.
– Milyen napod volt? – próbálkozott Krisztián, amint elfoglalta megfigyelőállását.
– Még nincs vége – vont vállat a lány, miközben valamit beírt egy füzetbe, aztán a gépbe, és katonás sorba rendezte a papírokat.
– Elhiszem, hogy nincs vége – sóhajtott a srác, és elképzelte, hogy mi minden történhet még ma ezzel, a szemmagasságban mozgó, csodás popsival. – Nekem is lennének ötleteim.

Úgy tapasztalta, hogy Laura rendszeresen jár buliba, akár hétköznap is, hiszen többször előfordult már, hogy délután érte jöttek, reggel pedig ugyanaz a kocsi hozta dolgozni. A különbség csak annyi volt, hogy általában többen várták, vissza meg csak egyvalaki hozta. – „A többiek alszanak még?” – gondolta ilyenkor Krisztián, és lapos pillantásokkal igyekezett felfedezni a lányon a buli nyomait.
– Valami elszakadt, vagy fordítva van rajtam? – mosolygott akkor Laura, de abban a pillanatban el is felejtette az egészet, akkurátusan szétterítette a pulton a papírokat és füzeteket.
Ezen a délutánon még nem türelmetlenkedett egyetlen autós sem, Laurára várva.
– Milyen ötleted lenne? – kérdezte váratlanul a lány.
Krisztián meghökkent.
– Nekem most kezdődik a műszak – közölte fájdalmasan.
– Azt tudom, de attól még lehet álmodozni! Te nem szoktál?
A 21 éves srác ábrándozva bámulta Laura fenekét:
– Ha én azt elmesélném…!
– Mi tart vissza?
– Hosszú…
– Az a jó! A képzeletre nem kell óvszert húzni!
Krisztiánnak meghökkeni sem volt ideje, mert a lány megkerülte a pultot, és eltűnt a MOSDÓ feliratú ajtó mögött. Ettől kezdve már csak percei maradtak hátra a műszakból, és a fotelből bámészkodó Krisztián számára a kezdésből.
„Egyszer bemegyek utána!” – fogadkozott a fiú már sokadszor, de egyszer sem próbálta ki, hogy mit szólna Laura, ha a mosdó falának szorítaná. Ugyan mit? Legnagyobb valószínűséggel közömbösen az órájára pillantana, és megjegyezné:
– Bocsi, de sietek!
Még ennél is égőbb változat lenne, ha azt kérdezné:
– Meg tudod csinálni fél perc alatt?
Bármelyik opciótól fülig vörösödne, de már a gondolattól is zavarba jött.
Szandi és Kriszta, a másik két recepciós is érdekesen reagálna egy lerohanásra, ám Laura a legkiszámíthatatlanabb, és a nyelve mar, mint a kígyóé.
„Valamelyiket úgyis elkapom!”
Laurát édeskés illatfelhő kísérte, és a megszokottnál harsányabb sminket kent az arcára.
„Bevetésre készül. – A fiú könnyedén el tudta képzelni, hogy a recepciós szőke szépség mi mindenre képes munkaidőn túl. Nem dekorációnak hordják el menőbbnél menőbb kocsikkal, egész éjszakára. – Ott bizony nem csak dumálgatás lesz!”
– Színházba készülsz? – kockáztatta meg a kérdést, bár ilyenkor már nem sok esély maradt a feleletre, és különben egyetlen zsetont se tett volna fel az „igen”-re.
– Hova? – torpant meg a lány, és a pulthoz támaszkodott. – Ja, nem. Buli lesz…
– Jó helyen?
– Nem tudom, sosem voltam még ott.
– Messze?
Laura megvonta a vállát:
– Remélem, nem – válaszolta, ellentmondva a látszólagos közömbösségnek, olyan hangsúllyal, mint aki egy percet sem hajlandó várakozni a dugásra. – Házibuli.
Krisztián nyelt egy nagyot, és kihasználva a lány beszélőkedvét, tovább kíváncsiskodott:
– Vacsi is lesz?
– Szendvicsek.
– Pia?
– Ja. Meg zene, tánc… és ilyesmi.
– Meddig tart?
Laura úgy nézett a fiúra, mintha valami sértőt kérdezett volna:
– Ameddig jólesik.
– Reggelig táncoltok?
– Meg ami belefér.
Krisztián felbátorodott:
– Az jó! Mikor érzed jól magad?
– Ha jó a banda és mindenki elengedi magát.
– Szex is lesz?
– Ahogy a helyzet adja magát…
Mintegy végszóra, a kijárat elé gördült egy sötétített ablakú autó, és a szőke lány vidáman búcsút intve a recepciós pultnak, sietve beugrott az első ülésre.
Krisztián tudta, hogy egész éjszakán át lesz miről álmodoznia.
(Folyt.köv.)

Folytatás:  Recepciós pult 2. Szerzek magamnak valakit