Előzmény: Recepciós pult
ÜRESJÁRAT
erotikus novellák –első kötet
Recepciós pult
2.
Szerzek magamnak valakit
Szandinak olyan apró volt a
cicije, hogy csak azért hordott melltartót, mert attól nagyobbnak tűnt.
Krisztián minden alkalommal újra és újra megállapította, hogy hol tényleg kicsinek látja, hol meg "éppen marokba valónak", de közben tombolt a
kíváncsiság, és bármikor megmarkolászta volna, akár pici, akár nem.
„És ez a popsi…!” – Nem
talált rá szavakat.
Különösen, amikor a lány,
valamelyik kedvenc, karcsú derekára simuló, de attól lefelé intenzíven bővülő
nadrágjainak egyikében állt a pult mögött, és úgy nézett ki ettől a fazontól,
mintha kicsomagolásra várna.
„Úgyis elkaplak egyszer!” –
mondogatta magában a fiú.
Ahogy leroskadt a
kagylószerű fotel poros ölelésébe – mintha már ledolgozott volna egy műszakot,
és nem éppen most kezdené –, egyből fel is élénkült a látványtól. Izgatottan
megvakargatta a szája szöglete felé kanyarodó, keskeny oldalszakállát – amitől
mégsem érezte magát annyira gyerekképűnek –, és figyelte, ahogy a redőkbe
rendeződő, fekete nadrág itt-ott, egy pillanatra odasimul a lány fenekéhez.
Közben egy kósza fénysugár bepimaszkodott Szandi blúzába, és kéjesen
kivetítette a cicik árnyékát. Krisztián ismét elégedetten állapította meg, hogy nem
is olyan kicsik.
Az üvegfalon túl mindenki
sietett, véget ért a munkaidő. Szandit nem szokták a kijáratnál várni, ám
Krisztián biztos volt benne, hogy legkésőbb a következő saroknál valaki
türelmetlenül figyeli az óramutatót, és mindjárt elviszi magával.
– Milyen napod volt? – tette
fel a mindennapi kérdést, mielőtt a lány kilépne a délutáni forgatagba.
– Szokásos.
– És mik a további terveid?
Szandi, mintha furcsállná, felhúzta
a szemöldökét:
– Rövidebb vagy hosszabb
távon? Először megmentem a világot...
– Ma este.
– Mért kérded? Randira
akarsz hívni?
– Jó is volna! – sóhajtott
egy mélyet Krisztián.
– Elkéstél, már foglalt
vagyok.
A fiú fejében egy seregnyi
pornókép kezdett kavarogni, melyek mindegyike a lány foglaltságát jelezte,
különféle pozíciókban. Közben némi reményt is felfedezni vélt:
– Lenne esélyem? –
Képzeletében máris foglalttá tette Szandi nyílásait, tetszőleges sorrendben.
– Te ma nem dolgozol, hogy így
ajánlgatod magad?
– Olyankor, amikor egyikünk
se dolgozik… csinálhatnánk közös programot.
A lány, mint aki fontolóra
veszi a javaslatot, szórakozottan belenézett a rekeszekbe, majd a mosdó felé
indult.
Krisztián felpattant a
törzshelyének számító, kényelmes fotelből, és két ugrás után elállta Szandi
útját:
– Mit mondasz erre?
– Mire is? – mosolygott a
lány, és megkerülve a fiút, kinyitotta a mosdó ajtaját.
– Van barátod?
Az irodaház földszintén
rajtuk kívül senki sem tartózkodott, az utcáról pedig lehetetlen belátni.
– Nincs senkim.
Krisztián hátulról elkapta
és maga felé fordította.
– Holnap nem dolgozol,
láttam a beosztást. Reggel összefuthatnánk. – A hatásos érvelés érdekében a falhoz
szorította a lányt, és a derekához nyomta a falloszát.
Szandi nem tiltakozott, ki
sem akart bújni a váratlan fogságból.
– És? – nevetett a nála
másfél fejjel magasabb srác arcába. – Csinálunk valamit? – Kiszabadította az
egyik karját, majd lenyúlva Krisztián farkához, futólag megmarkolta. – Reggel,
munka után is így készen vagy?
– Majd meglátod.
– Mutogatós vagy?
– Ha érdekel, nyugodtan
előveheted.
– Láttam már faszt.
– De az enyémet még nem.
– Mondom én, hogy mutogatós
vagy… – Elhallgatott, mert Krisztián nyitott szájjal közelített. Elkapta a
fejét a csók elől.
– Nem szeretsz smárolni?
– Csak, akivel együtt
járunk.
– Járnál velem?
– Nem nagyon érek rá ilyesmire.
Krisztián egy határozott
mozdulattal becsúsztatta mindkét tenyerét a bő nadrágba, s mivel nem tapasztalt
ellenkezést, az apró bugyiba is befurakodott:
– Nagyon ráizgultam a
popódra.
– Te seggbe akarsz rakni?
– Szereted?
– Nem nagyon.
– Mi a kedvenced a szexben?
– kérdezte a srác, miközben az egyik kézfejével nadrág alatt körbekerülve
Szandit, bepróbálta az egyik ujját a forró résen.
– Nincs kedvencem.
– Lovagolni?
– Az is jó… Be kéne csukni
az ajtót, mert akárki belép, rögtön meglátja, hogy könyékig bennem vagy –
mosolygott a lány, és egy pillanatra ő meg a fiú nadrágjának mélyére nyúlt be.
– Ezt mind belém tervezted rakni?
Krisztián kétségbeesetten
dörmögött:
– Nem hagyhatom üresen a
földszintet. – Fél percre se mert bezárkózni a mosdóba, pedig érezte, hogy nem
tartana tovább felnyársalni és telepumpálni a lányt.
– Zárd be a bejáratot! – biztatta Szandi.
– Nem lehet, mert rögzíti a
program… csak, ha már senki sincs az épületben. – Felnyögött, mert a lány két
marokkal húzogatta a falloszát.
– Más ötletem nincs.
Felfigyeltek a lift
zümmögésére.
– Te ide, én oda! – súgta
Szandi, és sietve elfoglalta a helyét a recepciós pult mögött.
Krisztián magára csukta a
mosdó ajtaját, és csak akkor merészkedett elő, amikor már semmiféle neszt sem
hallott:
– Gyere vissza! – hívta a
lányt, és az ajtóban állva, térdig letolta a nadrágját.
– Az a legrosszabb hely. És
itt, a pult mögött?
– Veszi a kamera.
Szandi megvonta a vállát:
– Akkor majd egy másik
alkalommal – mondta egykedvűen, felkapva a pultról a táskáját.
– Reggel felcsöngetek…
– Meg ne próbáld! Nem leszek
egyedül.
– Azt mondtad, hogy nincs
senkid.
– Nincs.
– Akkor?
– Mindig szerzek magamnak
valakit, aki megbasz.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Recepciós pult 3. Pult mögött az élet